Feketepiaci kereskedők és végeláthatatlan sorok Venezuelában

Venezuelában "bachaqueros"-nak, vagyis feketepiaci kereskedőknek hívják a súlyos politikai és gazdasági válság egyetlen nyerteseit, akik abból igyekeznek hasznot húzni, hogy ügyfeleik számára beszerzik a hiánycikkeket, és aranyáron igyekeznek továbbadni azokat.

A dél-amerikai országban elszabadult az infláció, a boltok polcai szinte teljesen kiürültek, és az ellátási válság olyan mértéket öltött, hogy szinte mindennaposak a fosztogatások, a tiltakozások és a zavargások. Legutóbb mintegy tízezer venezuelai "rohamozta meg" a Kolumbiával határos egyik hidat, hogy a határviták miatt csak rövid ideig nyitva tartó határon a szomszédos országba jussanak, és élelmiszert, gyógyszert és egyéb nélkülözhetetlen háztartási cikkeket vásárolhassanak.

"Az országban több ezer bachaquero dolgozik" - jegyezte meg a dpa német hírügynökségnek egy álnéven Bryanként nyilatkozó, harmincéves férfi, akinek felesége nemrég hozta világra második gyermeküket. Bryan gyerekruha-kereskedőként havonta 60 ezer bolivárt visz haza, ami a feketepiaci dollárárfolyamon számítva mindössze 60 dollárnyi (mintegy 244 lej) bevételt jelent. A feketepiacnak hála ehhez az összeghez még csaknem 200 ezer bolivárt (811 lej) tehet hozzá.

A feketepiacot a világ legmagasabb, hatszáz százalékos inflációs rátája és az olajbevételeknek a világpiaci olajár csökkenése miatti drasztikus visszaesése élteti. Ezen felül Venezuelában a központosított elosztási rendszer miatt rendkívül nehéz valutához jutni, így az importtevékenység gyakorlatilag a nullára csökkent. Egy dollár a feketepiacon akár ezer bolivárba is kerülhet.

Sőt, ehhez még hozzájön, hogy Caracas néhány alapvető élelmiszernek és fogyasztási cikknek központilag rögzítette az árát, így a dél-amerikai országban egyre nehezebb úgy előállítani bármit is, hogy az érte kapott pénz fedezze a költségeket. Emiatt a belföldi termelés ugyancsak szinte teljesen leállt.

A világ legnagyobb olajtartalékaival rendelkező Venezuela ugyanis a hetvenes években bekövetkezett olajárrobbanás óta teljes mértékben az olajexportra és szinte az összes fogyasztási cikk importjára rendezkedett be ahelyett, hogy diverzifikálta volna gazdasága szerkezetét. Ez a stratégia jelenleg rendkívül fájdalmasan üt vissza.

Mindegy, hogy rizsről, cukorról, lisztről, tejről, szappanról, étolajról vagy vécépapírról van szó, a lakosság mindenből hiányt szenved. A boltok előtt hosszú sorok kígyóznak, a boltban azonban alig lehet találni bármit a polcokon.

Ezen segítenek a bachaquerók, akiknek három válfaja alakult ki Venezuelában. Az úgynevezett felvásárlók a WhatsApp üzenetküldő szolgáltatás segítségével egyeztetik a kollégákkal, hol várható szállítás, és a lehető legkülönfélébb helyeken állnak sorba. Később a megszerzett javakon azok sokszorosáért adnak túl a feketepiacon.

A feketepiaci kereskedők a Venezuelában működő számtalan illegális piac egyikén veszik meg a felvásárlók által felhajtott árut. Míg a házhoz szállítók - például Bryan - telefonon vagy WhatsApp üzeneteken keresztül felveszik megbízóiktól a rendelést, majd a feketepiacokon bevásárolnak, és az árut még az általuk is felsrófolt áron elszállítják a megrendelőkhöz. Bryan 20 fős megbízói körrel rendelkezik, akik közül mindegyik a venezuelai vagyonos rétegből származik. A férfi a megvásárolt termékeket leggyakrabban a vevők lakásaihoz vagy házaihoz tartozó mélygarázsokban adja át.

Míg a szükséges árucikkek a vevőkhöz eljutnak, látványos áremelkedésen mennek keresztül. A boltokban egy kilogramm cukor 40 bolivárba kerül, a feketepiacon ugyanez már 3500, míg Bryan 3900 bolivárért adja tovább a vevőknek. Négy guriga vécépapír az élelmiszerüzletek polcain 300, a feketepiacon 1500, míg házhozszállítással 1800 bolivár. (1 forint 3,5 bolivár)

A szocialista Nicolás Maduro venezuelai elnök bírálói azt vetik az államfő és a hozzá hű biztonsági erők szemére, hogy ők is horribilis összegekért kínálják az élelmiszert a feketepiaci kereskedőknek. Germán García Velutini venezuelai bankár úgy vélte, az állam a legfőbb bachaquero.

Abszurd helyzetet teremt Venezuelában az is, hogy számos, éhbérért dolgozó tanár csapott fel feketepiaci kereskedőnek, és így számos iskolában nincs tanítás. A dél-amerikai országban mindeddig kevesen ismerték az éhezést, a három számjegyű infláció és a súlyos gazdasági válság azonban megsokszorozta a számukat. Sokan nem tudják megfizetni a feketepiaci árakat vagy túlságosan kockázatosnak tartják, hogy bachaquerónak álljanak.
Az átlagpolgárok számára azonban mára keserves napi küzdelemmé vált az élelmiszerek beszerzése. Caracas szabályozta azt is, hogy ki melyik napon mehet bevásárolni. Ezt a személyiigazolvány-számban szereplő utolsó számjegy határozza meg, szerdánként például a négyesre végződő okmányszámmal rendelkezők léphetnek az élelmiszerüzletek területére. Az már más kérdés, hogy találnak-e egyáltalán valamit a polcon.

"Hajnali négykor keltem, és fél hét óta állok itt" - panaszolta Leonardo Correa ablakosmester, aki Petare szegénynegyedéből indult Caracas belvárosába, azonban az általa kiszemelt boltban is szinte mindenből hiány van alkohol és üdítőitalokon kívül. Hogy mire lenne szüksége? Olyan alapvető élelmiszerekre, mint a liszt, rizs, étolaj, tej vagy cukor. "Ma is este hatig itt fogok állni anélkül, hogy bármit is hazavihetnék" - jegyezte meg lemondóan. Correa 1000 bolivárt keres naponta, azokon a napokon azonban semmit sem kap, amikor kénytelen sorba állni.

Megjegyezte, hogy tej már hónapok óta egyáltalán nem kapható, és literje öt dollárba kerül a feketepiacokon. Eközben a kígyózó sor már több mint kétszáz méter hosszúvá vált, és egy egész háztömbön keresztül húzódik.